A Qi fogalmát általában vitális energiaként fordítják le. Az eredeti kínai karakter 氣 egy piktogram volt, ami egy tál rizsből felszálló gőzölgést ábrázolt, utalva az étel nem fizikai eredetű energiájára. A kínai terminológia szerint a Qi-t használják az időjárás, egy szoba légkörének és egy ember hőmérsékletének leírásra is.

A Qi megértésével számtalan területen tudjuk azt alkalmazni. Ha értjük a Qi-t, és ránézünk az építészetre, az feng shui-vá válik. Ha beletekintünk a jövőbe, azt jóslásnak hívják. Ha a testre tekintünk, azt kínai gyógyászatnak hívjuk. A kínai gyógyászatban a Qi-t olyan erőnek tekintik, ami mozgásra bírja a szerveket és működteti a testet. Leírja a helyes működését a szerveknek, beleértve az étel feldolgozását és az immunrendszert is. Honnan ered a Qi ? A taoizmusban úgy mondjuk két forrása van az energiának, egy születés előtti és egy születés utáni. A születés előtti Qi az élet ereje és a gének, amiket a szüleinktől örököltünk. A születés utáni Qi pedig az, amilyen levegőt belélegzünk, amilyen ételt eszünk és amilyen a kapcsolatunk az emberekkel. Ezért erre nagy hatással vannak az életünkben hozott döntéseink, az életmódunk is. További tényezők lehetnek a hibás étrend, a fizikai aktivitás hiánya, a szexuális kicsapongás, a stressz, a kifáradás, ezek mind megzavarják a test Qi áramlását, így betegséget okozva. A test Qi-je újból megerősíthető egy életmód-váltással vagy Qi Gong gyakorlásával. A megfelelő életmód megválasztásával és Qi Gong gyakorlásával egy erős, egészséges élet teremthető, ahol a Qi lágyan tud áramolni a testben. Keleten az egészség meghatározása ezen a stabilan fennálló egyensúlyra utal.

Egy ősi kínai gyakorlat, ami kombinálja a légzést, a vizualizációt, a különböző testpozíciókat, az önmasszázst, amelyekkel egy harmonikus állapotba lehet hozni/megtartani a testet. A taoista közösségekben legtöbbször a gyakorlatokra mint Dao Yin (導引 – vezetés és irányítás) hivatkozunk, amelyek elsősorban gyógyító hatásúak. A Qi Gong terminológust kifejezetten Dao-val való szorosabb kapcsolat kialakítására használt szellemi gyakorlatokra értjük.

1970-ben Ma úr sírját (馬王堆 – Mawangdui) feltárták Hunan provinciában. A sírhely a Nyugati Han-dinasztia idejéből (i.e. 206 – i.sz.9) származott, és egy olyan tekercset találtak benne, ami egy csoport embert ábrázol, fiatalt és időst, nemest és szegényt, és mindannyian Qigong-ot gyakorolnak. A leginkább mellbevágó dolog az volt ebben a tekercsben, hogy az ősi gyakorlatok ugyanúgy néztek ki, mint a ma is gyakorolt technikák.

A legkorábbi taoista feljegyzések a Qi Gong gyakorlásáról Zhuang Mester Könyvének (莊子 – zhuan zi) 15. fejezetében található, amit i.e. 4. században írtak a Hódító Államok korában.

A könyv leír egy Qi Gong gyakorlatot ami így szól: „Hogy gyakorold az áramlás, a légzést, belégzés és kilégzés, hogy eltávolítsd a régit és behozd az újat, és hogy engedd a medve-mozgásokat (熊經 – xiongjing) és a madár-nyújtózkodást (鳥申 – niaoshen), a hosszúélettel mint az egyetlen aggodalommal, ezek a gyakorlatai egy Daoyin beavatottnak, embereknek akik táplálják a testüket és remélik, hogy olyan hosszan élnek mint Pengzu”.

A kulturális forradalom idején Kínában (1966-1976) a Kommunista Párt feudális módszernek nyilvánította a Qi Gong-ot és betiltották a művelését. Az 1980-as években újra elfogadottá vált, aminek következtében Kína szerte ugrásszerűen megnövekedett a népszerűsége, és tovább terjedt az országon kívülre is, ahol elhivatott gyakorlók csoportjai indultak növekedésnek és tanítói őrzik ezt a tudást, így élve egészségesebb és hosszabb életet.

A Qi Gong végezhető állva, ülve, és fekve is. A megvalósításakor a gyakorló lélegzete elmélyül és így hajtja végre a gyakorlatsort. A mozdulatok gyakran analógiát mutatnak a kínai kozmológiával, mint például az 5 Fázis vagy a 8 Trigram. Ezek a gyakorlatok felerősítik a Qi áramlását a testben, és segítenek a gyakorlónak, hogy megérezze és egyre inkább képessé váljon saját Qi-jének irányítására.